Carrotland

Miután péntek este szinten minden maradékot kiettem a hűtőből, elfogyott a hús, tojás, a zöldségek java, a tej, az olaj is, csak némi mirelit gombóc maradt, savanyú káposzta, két répa, egy fél kelkáposzta és néhány fej hagyma, valamint két doboz Guinness. Meg cukor, rizs, liszt, leveskocka. Még a száraz kenyeret is felhasználtam, nagyon gazdaságos vagyok. Ja, meg van még némi black pudding. Az szerintem megmarad, pontosabban Ruth-ra száll a többi maradékkal együtt.Ő úgy is eszik ilyen szemetet.

Bővebben… →

A Corkba való eljutásomra már nem vesztegetek szót, Trim-Dublin, Dublin-Cork, három óra nyáladzva alvás a buszon. Koppra délben érkeztem Corkba, a Lee folyó partjának egyik lelakott rakpartjára, az autómosó és a régi raktárépületben berendezett edzőterem közé. Mivel a térkép szerint a Tourist Office valahol a belváros másik végén volt eldugva, nekivágtam teljesen véletlenszerűen a városnak, amerre az utcák lendülete, a látvány, a tengeri szél, a hangulat vitt.

Bővebben… →

Volt egy hely, sivár és unalmas,
Vasárnap zárva, ez siralmas,
Szemetes utcája,
Kastélya túl drága,
Csalódás volt bizony, hatalmas.

Bővebben… →

Pontosabban a háromszög körösítése. Ez volt tulajdonképpen Waterfordba tett látogatásom lényege.

Bővebben… →

Amúgy etimológiailag is így van tagolva, Dubh Linn, azaz Fekete Medence, annak a természetes tavacskának a régi neve, amit a Liffey képzett egykor a mai kastélykert helyén, és ami az első települések magva volt.

Bővebben… →

Most láttam egy reklámot, ahol a wc-papírt pihe-puha fehér goldie kölyökutyákkal reklámozták. Na most…ööö… persze a lényeg az volt, hogy ha ezt a fajta papírt veszed, akkor a cég pénzt adományoz, hogy az ilyen kiskutyákból vakvezető kutya, meg rendőrkutya, meg effélék legyenek. Ami nagyon szép dolog. De még mindig olyan érzés, mintha egy kiskutyával törölné ki az ember. De tegyük fel, túllépünk ezen – de láttam a SuperValue-ban kiscicás papírt is. Na azt mivel indokolják? Majd a cica segít bekötni a cipőfűzőjét a mozgássérült gyerekeknek? Töröld a segged kisállatokba. Kész.

Bővebben… →

Legelőször is közölnöm kell, hogy nem néztem meg a Book of Kellst. Ennek oka nem az, hogy sajnálom a 9 €-t rá (nem, nem sajnálom, kultúrára sosem), hanem hogy a Trinity College udvarát körbekígyózó sorba, mely az épület belsejében is folytatódott, és mely első számolásra durván 500 emberből állt, én nem vagyok hajlandó beállni. Ennél nekem drágább az időm, és amúgy is utálom a tötyörgést. Én komolyan nem tudom, mit tudhat ez a könyv, heroin száll fel a lapjaiból, ügyes kezű maláj lányok őrzik, vagy tele van pucér kelta macák rajtaival, de valamiért mindenki akarja. Nekem erre viszont nem volt két órám sorban állni. A helyzet olyannyira nevetséges volt, hogy csak egy csapat rohamrendőr hiányzott volna, hogy a kitörni készülő queue riot-ot leverjék.

Bővebben… →

Ma hajnalban megnéztem a SE7EN-t, nagyon tetszett, igazából nem értem, miért nem láttam ezt a filmet korábban. Mindhárom főszereplő kiváló, bár Kevin Spacey elég tenyérbe mászó. Keyser Söze-ként azért jobb volt. Azt a filmet is meg kéne nézni újra.

Bővebben… →

Azért nem írtam az elmúlt napokban, mert nem igen volt mit. Most néhány nap alatt összegyűlt annyi élmény, hogy legyen értelme leírni. A falak még mindig kartonból vannak, és ez egyre kiábrándítóbb, Oliver pedig akkora paraszt, kilóg a traktor a szájából. Minden este egy csumig margarinos kést hagyott a konyhaasztalon, félig megevett kenyereket, és szemetet. A szobája pedig egy ocsmány disznóól, a padlón szétdobált maradékokkal, szeméttel és mocskos ruhákkal. Hát fúj.

Bővebben… →